Tóth Géza | |
Született | |
1932. január 25. Sorokpolány |
|
Elhunyt | |
2011. október 4. (79 évesen)[1] Szombathely |
|
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | súlyemelő |
Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Tóth Géza (Sorokpolány, 1932. január 25. – Szombathely, 2011. október 4.) magyar súlyemelő, mesteredző. 157-szeres országos csúcstartó, egyszeres világcsúcstartó. Nevéhez fűződik két világbajnoki csúcsbeállítás és egy olimpiai csúcs. Az országos képesítést adó segédezői tanfolyamok gyakorlati oktatásában is nagy szerepet vállalt, kapott. 16 éven át volt válogatott versenyző. Több éven át tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Polgári foglalkozása testnevelő tanár volt.
1952-ben a 301. Iparitanuló SK versenyzőjeként kezdett sportolni. Két év múlva a Bp. Vörös Lobogóba (MTK) igazolt. 1955-ben szerezte első felnőtt bajnoki címét. 1957-ben Európa-bajnoki negyeddik helyezett volt. Egy év múlva világbajnoki kilencedik, Eb hetedik helyezett lett. Az 1960. évi nyári olimpiai játékokon negyedikként végzett. Ezt követően a Szombathelyi Haladásban versenyzett tovább. A következő évben vb és Eb második helyezést ért el. AZ 1962-es budapesti világbajnokságon bronzérmet szerzett. Ugyanitt az európai rangsorban második volt. A Stockholmban, 1963-ban megrendezett vb megismételte a tavalyi helyezését.Sportpályafutása[szerkesztés]
A Tokiói olimpián ezüstérmes volt. Ugyanebben az évben Európa-bajnok lett. 1965-ben világbajnoki bronzérmet, 1966-ban aranyérmet nyert. 1968-ban, utolsó olimpiai szereplésén kiesett a versenyből. 1969-ben ismét világ- és Európa-bajnok lett. 1970-ben két vb bronzéremmel és egy Európa-bajnoki negyedik helyezéssel zárta nemzetközi pályafutását. 1971-ben visszavonult.
1958-ban az akkor már válogatott versenyzőként visszatért Vas megyébe. Ez jelentette az első lépést a Haladás VSE súlyemelő-szakosztályához. Addig csak a birkózók emelték a súlyokat – erősítésként. Segítőivel, Tóth Györggyel, Edelényi Miklóssal, Bombai Lászlóval, Papp István és Kóbór Jánossal bemutatóversenyt rendeztek, és ezek után alakították meg a szakosztályt. Rendkívül mostoha körülmények között edzettek, a felszerelések nagy részét is maguk készítették. 1961-ben az országos csapatbajnokságon (OB)-n harmadik lett az együttes. 1972-től lett a Haladás főállású vezetőedzője. 1987-ben rövid ideig Dél-Amerikában dolgozott, de ténykedett Ausztriában is.
1964-től súlyemelés szaktanár, 1986-tól a TF docense volt.
2012 márciusában Szombathelyen teret neveztek el róla.[2]